Nocsak…nocsak… a sebeim nyalogatásának első napját ügyesen átvészeltem. Sőt erőn felül teljesítettem, mert ha azt nézem dolgoztam (nyilván…kb 14 órát…), elkezdtem az őszi méregtelenítést, hajat mostam, leradíroztam magam, és az egyik ágyat is áthúztam. Ami kellene még, az a mozgás, ez jelenleg korlátozva van a bokám miatt, még több idő magamra és egy kis pihenés.

Sokat merengtem azon, hogy érdemes-e csinálni, érdemes-e próbálkozni, változtatni, biztos, hogy erre van-e szükségem, de ha nem próbálom, és tartok ki, akkor sosem tudom meg a választ.

Félek.
Félek, hogy megint feladom, hogy képtelen vagyok mindezekre a dolgokra, és szokásomhoz híven a könnyebb utat választom.
Félek, ha ez megtörténik, akkor mások mit gondolnak majd. Hallgatják a hisztimet, és látják, hogy még csak változtatni sem akarok, csak nyavalygok.
Félek, és talán ettől félek a legjobban, hogy már megint csalódást okozok magamnak.

Ma valaki mesélte, hogy volt vért adni a hétvégén. Reggel vérvételre megyek, majd ott megkérdezem, hogy vannak ezek a dolgok, mert már rég óta szeretnék én is adni.